PHUBBING: BESZÉLGETNÉK, DE NYOMKODOD... [+VIDEÓ]

Rendkívül gyakori jelenség, hogy nem figyelünk egymásra, mert folyamatosan a telefont nyomkodjuk. A jelenség kapcsán elterjedt egy kifejezés is: phubbing. F. Takács István pszichológussal beszélgettünk a Reggeliben arról, milyen hatással van ez a párkapcsolatainkra vagy a családi kapcsolatainkra és hogyan lehetne változtatni mindezen. Két dolog jön: 

1. A Reggeli vidója 2. Az interjú rövidített leirata

Videó: RTL | Reggeli | 2024. augusztus 1.

– Egy mindenki által ismert és bosszantó jelenségről fogunk beszélgetni. Úgy hívják, hogy phubbing. Ez mit jelent?

– A jelenséget mindenki ismeri, maximum az elnevezést nem hallotta meg. Arról van szó, amikor bármilyen szociális interakciós helyzetben vagyunk, a résztvevők közül az egyik (vagy akár többen is) mobilozik, görgeti a social médiáját, vagy éppen hírportálokat olvas.

Röviden, nem a beszélgetésre figyel, hanem a telefonjára.

– Tehát miközben otthon szeretnénk beszélgetni a másikkal vagy valami közös programot csinálni, jelen van, de mintha mégsem lenne...

– Testében ott van, csak lehet, hogy gondolataiban nincs ott. Ez annyira gyakori, hogy tegnap, amikor kiraktam a saját social média felületeimre, hogy ma ez lesz a téma, feltűnően sokan rám írtak, hogy „de egyébként ez micsoda?” Érdekes volt számomra, hogy amikor leírtam, ez mit jelent, rögtön jött a reakció: „ja, hát ezt ismerjük.” A phubbing annyira jelen van világszerte, hogy már nevet is adtak a jelenségnek.

Az én munkámban is jól látszik: nagyon sok terápiában, sőt párterápiákban is megjelenik, mint kifejezett stresszforrás.

– De biztos, hogy nem figyel? Mert például a fiam azt mondja: „értsd meg, hogy én ettől még tudok rád figyelni. – Ez egy örök vitatéma, hogy a figyelemmegosztásban vannak-e generációs különbségek. Egy dolog biztos: szándéktól függetlenül egy ilyen szituációnak van egy kommunikációs üzenete. Ha finoman akarok fogalmazni, akkor az a kommunikációs üzenet, hogy amit éppen olvasok, az érdekes.

Ha keményebben akarok fogalmazni, akkor az a kommunikációs üzenet, hogy amit olvasok fontosabb, mint te vagy amit te mondasz!

– De ezután sokszor az jön, hogy „tudod mit? Oké, letettem!”

– Sokszor azt látom, hogy ilyen helyzetekben az emberek játszmát nyitnak. A sértett fél befordul, hallgat, vagy épp önmaga is elkezd telefonozni. Ezzel azonban a konfliktus nem fog rendeződni. Sőt! Ennél sokkal szerencsésebb az a megoldás, hogy ott, abban a pillanatban kifejezem: „Figyelj, nekem ez tök rosszul esik, hogy nem figyelsz rám. Itt vagyunk, leültünk ebédelni, beszélgetni, borozni, akkor légyszi, most töltsük azzal az időt, hogy egymásra figyelünk.” Azt is el tudom képzelni, hogy ezekre az időkre egyfajta szerződést kötünk: családi ebédeken, vagy épp romantikus vacsorákon nem vesszük elő a telefonokat.

De nézzünk egy másik példát is. Azokat az eseteket, amikor a telefonozás egyfajta menekülést jelent a társas érintkezések elől. Sajnos ez akár arra is utalhat, hogy a köztünk lévő viszony bizony nem ideális.

Pszichológusok is sokat foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy miért használjuk ilyen sokat az okoskészülékeket. Hogy csak két dolgot említsek röviden: egyrészt tudjuk, hogy az agyban dopamin felszabadulást eredményez, ezzel függőséget okozhat. Ráadásul erősíti a FOMO-érzésünket: a félelmet attól, hogy kimaradunk valamiből. Kimaradunk valami olyanból, ami a virtuális közösségben történik az ismerőseinkkel.

Számomra nagyon érdekes, hogy mi, emberek, akik alapvetően személyes emberi interakcióra vágyó biológiai lények vagyunk, ezzel a tulajdonságunkkal versenyre tud kelni az online kommunikáció.

Ezért szerintem nagyon fontos megnézni, mi is történik akkor pontosan, amikor egy valós, élő kommunikációs helyzet helyett valaki az online teret választja.

---

#pszicho #pszichológia #pszichológus #terápia #terapeuta #stressz #szorongás #f2f #f2fstudio #ftakacsistvan #tanácsadás #munkaadó #kiégés #coaching #párkapcsolat #viselkedés #viselkedéselemző