NŐGYILKOSOK: KIK IS ŐK?

Mi történik a zaklató fejében, amikor az elutasítás megszállottsággá válik? Miért nő világszerte a nők elleni végzetes erőszak aránya? És miért nem magánügy ez többé? F. Takács István pszichológus a Manna FM reggeli műsorában a nőgyilkosságok lélektanáról beszélt. Tragikus olasz nőgyilkosságok kapcsán keressük a választ arra: mit tehet a társadalom, mielőtt túl késő. Két dolog jön:

Podcast: felismerhetők-e időben a jelek?
Az interjúból készült cikk

Podcast: Manna FM | Valódi Nők | 2025. április 9.

– Nehéz témáról fogunk most beszélgetni, aminek negatív apropója van. Sok cikk szólt arról, hogy Olaszországban milyen brutális bűnesetek történtek visszautasítás után – férfiak követtek el gyilkosságot nőkkel szemben. 2023-ban az év szava is ez volt: nőgyilkosság. Itthon ezt egy kicsit sután fordítják. Tulajdonképpen jól fogalmazom ezt meg, vagy szakemberként másként mondanád?

– Abszolút jól fogalmazod meg. A kifejezésben már az is benne van, hogy milyen személyiség- és kapcsolati dinamikák válthatnak ki ilyen, józan ésszel szinte felfoghatatlan cselekedeteket. Engedjétek meg, hogy ezzel kezdjem, mert amikor ilyen esetekről beszélgetünk, legtöbben a saját életünk, kapcsolataink alapján próbáljuk értelmezni a történeteket. Sokszor azonban más nézőpont szükséges. Nehéz mögé látni, miért is gyilkolt az elkövető.

Az egyik „vékony jég”, hogy akik ilyen tetteket elkövetnek, nem hétköznapi erőszaktevők, hanem sokszor kegyetlen gyilkosságokról van szó. Van-e patológia az ilyen cselekedetek mögött? Van-e betegség? A válasz: igen is, meg nem is. És ha van is, az sem mentesít.

A statisztikák szerint ezek az emberek gyakran antiszociális személyiségzavarban szenvednek. Ez a zavar az élet minden területére kihat, patológiás.

Régen pszichopatának vagy szociopatának hívták őket, de szakmailag ma már nem ezeket a kifejezéseket használjuk. Ők azok, akik esetében a természetes működés része az átverés, a manipuláció, sőt az erőszakos cselekedetek is. Nem éreznek megbánást vagy empátiát.

– Egy nőként, ha elkezdek valakivel találkozni – hogy szúrom ki, hogy ott probléma van?

– Ez az egyik legnehezebb dolog. Fontos: ne gondoljuk azt, hogy mindenki, akivel konfliktusunk van, biztosan beteg: nárcisztikus, bipoláris vagy antiszociális. Egy ilyen diagnózist csak alapos felmérések után lehet kimondani. De azt szinte biztosan állíthatjuk, hogy az erőszakos cselekedetek nem előzmény nélküliek.

Az első jelek: verbális erőszak, kontroll, korlátozás, elszigetelés.

Például ha valaki nem engedi, hogy elmenjek a barátnőimmel egy kávéra, vagy megszabja, mit viseljek, vagy hogyan viselkedjek. Figyelmeztető az is, ha nem lehet saját bankkártyám, vagy egyáltalán nem dolgozhatok. Ezek már durvább jelek. Ha az első fizikai erőszak, például egy pofon megtörténik, azt nem szabad bagatellizálni. Az első pofon: az első pofon. Vagy egy másik példa: ha társaságban a párom „viccesen” a fenekemre csap, és én azt mondom, hogy ezt nem szeretem, akkor igenis jogom van határt húzni. Ne fogadjuk el, hogy ez egy „kedves, vicces gesztus”, a férfidominancia nem természetes! – Nagyon fontos kulcsmondatot mondtál. Csak néhány adat: 2023-ban világszerte 89 ezer nő halt meg erőszakos cselekmény miatt, sokszor kapcsolaton belül. Magyarországon ez 50 nőt érintett, és minden 5. nőt ér valamilyen abúzus.

– És ezek a számok valószínűleg jóval magasabbak, csak sok eset nem kerül felszínre. A legtöbb erőszakos cselekedet párkapcsolati környezetben történik. Ha például a nő önállósodni akar, a másik fél szorongása, birtoklási vágya aktiválódik, és lehet, hogy csak erőszakban talál levezetést. Ez a viselkedés mintázat gyakran már gyerekkorban kialakul.

Sok bántalmazó maga is bántalmazott volt: erőszakos gyerekkor, rossz kötődési minták. Ez torz értékrendhez, torz viselkedéshez, patológiás személyiséghez vezethet.

Természetesen ilyenkor nem az a cél, hogy felmentsük az elkövetőt, hanem a megértés. A Netflixen futott a Jeffrey Dahmer-sorozat, amiben jól követhető, hogyan fejlődik ki egy ilyen torz személyiség gyermekkortól: serdülőkorban már diagnosztizálható a viselkedészavar, illetve az oppozíciós zavar, ezek megelőzik a felnőttkori antiszociális személyiségzavart. Jellegzetes tünetek: erőszak, szabályszegés, mások, például állatok bántalmazása.

– És normál esetben hogyan reagálunk egy visszautasításra?

– Például szomorúak leszünk. Ez természetes. Lehet, hogy mérgesek is vagyunk, de nem lépjük át a másik határát. Ez alapvető erkölcsi és pszichológiai norma. A valóság sajnos nem mindig ilyen. Másik vékony jég: amikor az áldozat sem tud határt húzni. Az érzelmi zsarolás, a bűntudat: ezek sokszor visszatartják a sakkban tartott személyt attól, hogy kilépjen a kapcsolatból.

– Szegény, ennyire szeret… és én mégis ilyen csúnyán bánok vele.

– Igen. Sokszor az áldozat magát hibáztatja és azt mondja: „megérdemeltem azt a pofont”. Amikor kedves a bántalmazó, nagyon kedves tud lenni. De ez csak a ciklus része. Amikor a szenvedő fél erőőt gyűjt, határt szab, a bántalmazó hirtelen kedves lesz. Bűntudatot és reményt ébreszt. Amikor az áldozat újra közelebb engedi a másik felet, újra beindul a támadás. És ez így megy körbe-körbe.

– Ez egy tiszta hatalmi játszma. A bántalmazó számára ez identitás. Ő győzött. Ez adja a lelki nyugalmát...

– Vannak impulzív bántalmazók, akik hirtelen cselekszenek, de a legtöbb esetben megfontolt cselekvésről van szó. A statisztikák szerint 7-8-9 visszatérés is történik egy kapcsolatban, mielőtt valóban megtörténne a kilépés. És ilyenkor csak reménykedni lehet, hogy nem lesz nagyobb baj.

– Lehet ezt jól lezárni? – A bántalmazó nem fog segítséget kérni, maximum, ha börtönbe kerül. A bántalmazott részéről lehet lépés, de nagyon nehéz. Ráadásul a kapcsolat lezárása nem egyenlő a biztonságos új élettel. A bántalmazó ugyanis megtalálhatja az áldozatot, továbbra is zaklathatja, a bántalmazás folytatódhat. Ráadásul a nők esetében az egzisztenciális kiszolgáltatottság is gyakori: ha szakítok, akkor hol fogok élni, miből fogom fedezni a költségeimet, és mi lesz a gyerkekkel?

Pszichés támogatás nélkül nagyon nehéz! Kell segítő környezet, barátok, szülők.

Szerencsére vannak civil szervezetek, krízisközpontok, telefonszámok. De ha valaki kis faluban, hátrányos helyzetben él, még nehezebb. Szomorú, hogy ezt kell mondanom, de ez egy nehéz, összetett, bonyolult helyzet. Jó lenne hinni az emberi kapcsolatok tisztaságában. De a valóság mást mutat. – Akkor mondjuk ki: az első pofon után legyen vége. Mondjuk ki, beszéljünk róla – ezek a morzsák segíthetnek felismerni.

– Igen. Ha az ember ilyen morzsákat hall, olvas, akkor talán felismeri: „lehet, hogy én ebben vagyok”. És ebből erőt tud meríteni: nem vagyok egyedül, más is van hasonló helyzetben, van segítség és igenis, fontos vagyok magam számára.

#pszicho #pszichológia #pszichológus #terápia #terapeuta #stressz #szorongás #f2f #f2fstudio #ftakacsistvan #tanácsadás #munkaadó #kiégés #coaching #párkapcsolat #viselkedés #viselkedéselemző