MEGTALÁLTÁK AZ ELTŰNT KISLÁNYT [+VIDEÓ]

Eltűnt egy 6 éves kislányt egy Pér és Töltéstava közötti tanyáról. Eltévedt, 10 kilométert sétált és 3 fokban éjszakázott egyedül egy erdőben. Kutyák, drónok és rengeteg civil segítette a kutatást, másnap végül megtalálták. Mit élhettek át a szülők, amíg nem volt meg a gyerek? Hogy lehet, hogy a kicsi mindezt csak kalandnak fogta fel? Erről beszélgettünk az RTL Reggeliben.

F. Takács István az eltűnt kislányról

RTL | Reggeli | 2022. november 16. Az első és természetes reakció a gyermek eltűnésére természetesen a pánik és a sokk. Hová tűnt? Biztos nincs messze? Gyorsan meg kell találnom, nehogy baja essen! A gondolkodásunk csak ezután realizálja, hogy itt tényleg baj van, vagyis, hogy tényleg eltűnt a gyerek.

A szülők reakcióját nagyban meghatározza az, nekik milyen a problémamegoldó képességük.

Aki inkább katasztrofizáló típus, az egy ilyen esetben a legrosszabbra gondol, és bizony a cselekvőképességét is csökkentheti a reakciója. De vannak olyanok is, a skála másik végén, akik ilyenkor gyorsan összekapják magukat és cselekszenek.

Óriási a stressz

Ami biztos, a stressz-szint ilyenkor az egekbe ugrik. Ez sarkallja menekülésre vagy cselekvésre az embert. Ez egy bizonyos pontig emelkedik, jó ideig kitart, de utána szükségszerűen elfárad az ember. Ebben az esetben szerencsére ez valószínűleg nem következett be, hiszen gyorsan előkerült a kislány. Sokszor mondjuk azt a hétköznapokban is, hogy bármilyen hír jobb, mintha nem tudunk valamiről semmit. Ez abból a szempontból igaz, hogy a bizonytalanság sokféle forgatókönyvet tud szülni az ember fejében. És ezekben az a rossz, hogy az ember addig pörgeti ezeket, amíg szinte tényként kezdi el őket kezelni. A konkrétumhoz, még, ha azt nehéz is elfogadni, lehet viszonyulni. Fel lehet rá építeni egy stratégiát, amivel kezelni lehet a dolgot. A bizonytalanságban rövid távon talán egy pozitívum van, a remény. Ez segíthet erőt adni. Az első és legfontosabb a gyermek fizikai és érzelmi támogatása. Elképzelni sem tudjuk, mit élhetett át éjjel a gyermek egyedül az erdőben. Persze, a híradások azt mondják, jól volt, amikor rátaláltak. Jó lenne ott lenni, és megtudni, mit is élt át a kislány. Mert a hosszútávú traumától kezdve az izgalmas kalandig mindent el tudok képzelni. Szerintem ez idő, amíg kiderül. A szülők esetében most az örömé a főszerep. Aztán érdemes lehet arról beszélni, mi is történt.

Ilyenkor az ember hajlamos az önhibáztatásra, a másik hibáztatására. De fontos lenne megőrizni azt, hogy tudjanak hideg fejjel gondolkodni!

Fontos ugyanakkor, hogy a szülők a lehető legtermészetesebben viselkedjenek a gyerekkel, miután megtalálják. Ne szidják, hanem örüljenek, hogy meglett és merítsenek erőt a történtekből. Vagyis támogassák és készítsék fel a jövőre.

Támogató közeg:

• ha megvan, ne szidjuk le

• örüljünk neki, kérdezzük meg, ő hogy van, majd magyarázzuk el neki, hogy mennyire féltettük

• tanítsuk meg arra, hogy mit csináljon, ha ő elveszett, ezt akár mesébe szövögetve is meg lehet tenni kicsiknél, nagyobbaknál pedig direkt módon

• ami jól jöhet még: üzenő füzet, cetli, telefon
  

F. Takács István

pszichológus | egyetemi oktató

---

#pszicho #pszichológia #pszichológus #terápia #terapeuta #stressz #szorongás #f2f #f2fstudio #ftakacsistvan #tanácsadás #munkaadó #kiégés #coaching #párkapcsolat #viselkedés #viselkedéselemző