ÉNIDŐ #1: MERT TÉNYLEG KELL EGY KIS ÁRAMSZÜNET

A pszichológusnak mindig az élet hozza a sztorikat. Nemrég botlottam bele egy vitába a Facebook-on: a posztolók és a kommentelők az ÉNIDŐRŐL vitatkoztak. Az érvek [bár sok nem volt] két téma körül forogtak. Egyrészt azon kaptak össze, hogy mennyire idegen és magyartalan ez a kifejezés. Aztán pedig arról, hogy egyáltalán nincs is szükség erre a fogalomra...

De mi az az énidő?

Az énidő egy valóban új, izgalmas és aktuális kifejezés. Sokminden van ebben benne. Ha felbontjuk a szót, valami ilyesmit kapunk: az énidő az én időm. Vagyis az az idő, amit ÖNmagammal töltök... És itt kezdődik a vita! Énidő-vita egyik oldal: Az énidő kifejezés az önzésről szól. Arról, hogy én vagyok a fontos. Arról, hogy velem mi történik. És a mai világban mindenki csak önmegvalósítani akar. Nem foglalkozik másokkal. Amúgy sincs időnk magunkkal foglalkozni: dolgozni kell, a gyereket vinni kell zongoraórára meg edzésre... Énidő-vita másik oldal:

Az énidő kifejezés rólam szól. Arról, hogy én vagyok a fontos. Arról, hogy velem mi történik. Kérem szépen, nincs ebben semmi önző vagy egoisztikus! Csupán annak az ismerete, hogy minket, önmagunkat mi tölt fel igazán...

Elgondolkodtam, nekem például mi az énidő. Egy kávé, amit nem rohanva iszom. A kedvenc sorozatom, este 10-től. Ha teljesen kikapcsolódva játszom a kutyával pár percet. Vagy ha a polcon sorakozó kiolvasatlan könyvekből előveszek egyet és beleolvasok. Aztán ottragadok. Ne gondoljuk azt, hogy ha valaki dolgozik, apa vagy anya, akkor nincs szüksége arra, hogy ezekből a szerepekből egy kicsit kilépve figyeljen arra, hogy kielégítse a mentális vagy a fizikai igényeit. Az önismereti tanulás egyik fontos lépcsője éppen az a felismerés: mi a fontos saját magamnak. Még akkor is, ha közösségben élve [főleg a családban] ezt nagyon gyakran félre kell tennünk.

Miért is egyedi az énidő? [ 1. ] Minden ember egyedi módon nő fel. [ 2. ] Az, hogy mit szeretünk csinálni, alapvetően gyerekkorunkban alakul ki. [ 3. ] Az egyedi szocializációnk az, amikor kialakul az érdeklődési körünk. Ebből lesz nemcsak a munkánk, de a hobbink is. [ 4. ] Vagyis az, hogy valaki egyedül szeret lenni, vagy másokkal együtt szereti eltölteni az idejét,alkotni szeret vagy csak üldögélni és zenét hallgatni, fizikai aktivitással piheni ki magát vagyszellemi feltöltődéssel, ez teljesen egyedi. [ 5. ] Ez az egyediség akkor is megmarad, ha elköteleződünk valaki mellett: vagyis kapcsolatban,családban is. [ 6.] És ahhoz, hogy a személyiségünk integritását megőrizzük, szükséges, hogy ezeket a mélyengyökerező, személyes igényeinket is kielégítsük. Igenis szükségünk van arra, hogy néha csak magunkkal foglalkozzunk: leporoljuk magunkat és kifényesítsük a lelkünket! Mert ezután a hétköznapok is könnyebbek! Ezt már a régiek is tudták: erről szól a relaxáció, a jóga vagy éppen a mindfullnes. De még az imádkozás is. Már ezerévekkel korábban is tudták az emberek: néha tényleg kell egy kis áramszünet! Közben még egy dolog eszembe jutott... Azt hiszem, szerencsés vagyok, de nekem olykor a munkám is az énidőm részévé tud válni. Ilyenkor teljesen átadom magam annak, amit éppen csinálok, amolyan flow-élményem van. Így a munka is feltölt. Olyan ez, mint egy megújuló energiaforrás! De erről részletesebben majd máskor írok! Addig meg dúdolgassuk Hofi örökzöld slágerét...

F. Takács István pszichológus | vezető coach

---

#f2fcoaching #f2fstudio #businesscoach #lifecoach #énidő #elengedés #tanácsadás #kiégés #coaching #pszichológia #lelki #relaxáció #stressz #stresszkezelés #kapcsolat #viselkedés #viselkedéselemző