DIGITÁLIS TRANSZ: MI TÖRTÉNIK GÖRGETÉSKOR? [+VIDEÓ]

Száznál is többször csekkoljuk le a mobilunkat naponta. Egy amerikai kutatás szerint egy átlagos munkavállaló óránként 13 percet tölt a közösségi médiával, ami 650 milliárd dollár bevételkiesést jelent. Ami dopamint szabadít fel az agyban, azt szeretjük csinálni – mondja F. Takács István pszichológus. Szerinte ez vezet a céltalan telefongörgetéshez vagy a közösségi média folytonos böngészéséhez. Hangsúlyozta: az állandó elérhetőség érzése alattomos stresszt okoz. Két dolog jön: 

1. A beszélgetés YouTube-linkje 2. Az interjú leirata

Videó: RTL | Reggeli | 2024. április 11.

– Nagyon könnyen esünk digitális transzba. Ez az az állapot, amikor azon kapjuk magunkat, hogy órák óta nézegetjük a telefonunkat, és megszűnik a külvilág. Erről a jelenségről beszélgetünk, és arról, hogyan tudunk erről lejönni.

– A digitális transz kifejezés nagyon jól leírja, mi történik az emberi agyban, amikor görgetjük a telefonunk képernyőjét. Ebben a módosult tudatállapotban szinte elvonási tünetek is megjelenhetnek. Ez az állapot nagyon hasonlít a viselkedési addikciókhoz. Minden, ami az emberi agyban úgynevezett dopamin-felszabadulást eredményez, azt szeretjük csinálni. A dopamin egy ingerületátvivő anyag. Ha a dopamin a prefrontális kéregben, a homloklebenyben lévő jutalomközpontunkat bombázza, akkor azok a tevékenységek, amelyek dopamint szabadítanak fel, vonzóak lesznek számunkra. Ez magyarázza a viselkedési addikciókat.

Ennek az állapotnak biokémiai háttere van, ami megnehezíti az ellene való küzdelmet. Ez is az oka annak, hogy ezeket a tevékenységeket szeretjük.

Eredetileg ez a mechanizmus az emberi természetben azért alakult ki, hogy motiváljon bennünket. Nyilvánvalóan azonban, ha ez a mechanizmus túltolva működik, problémás lehet. Ráadásul, ha nem verseket olvasunk, hanem például képfolyamokat vagy rövid videókat nézegetünk, ezek az agy számára különösen vonzóak, mert könnyen befogadható képi információk. Ezeket a vizuális tartalmakat az emberi agy nagyon szereti. Sokan szokták mondani, hogy ők vizuális típusok. Ezen én mindig jót mosolygok. Az emberek nagy része az.

– Mi történik, ha egy idő után túl sok időt töltünk a görgetéssel? Lehet ennek buktatója, például egyfajta túlzott digitális transz?

– Ügyfeleim gyakran panaszkodnak arról, hogy rengeteg felesleges időt töltenek a telefonjukkal, és belegondolnak: lehet, hogy hasznosabban is eltelhetett volna az az 5-10 perc. Ilyenkor fel szoktam vállalni az ördög ügyvédje szerepét, és felteszem a kérdést, biztos probléma, hogy telefonozol, hogy néhány tíz percre, kvázi pihenésképp használod ezeket a platformokat? Meggyőződésem, hogy nem kell a nap 24 órájában megfeszítettem koncentráltan jelen lenni mindig. De mondok egy másik példát. Egyik ügyfelem azt mondta, azon kapta magát, hogy még a nyilvános mosdóban is pörgeti a videóit, és ez nagyon aggasztja. Sokaknál előfordulhat, hogy szorongásnak vagy pótcselekvésnek élik meg ezt a digitális transzállapotot, ami ráadásul szokássá is válik.

Olvastam egy statisztikát, hogy naponta 100 fölötti az a szám, ahányszor ránézünk a telefonunkra. Ez akkor lehet problémás, ha funkcióromlást eredményez, vagyis gátolja a mindennapi feladataink elvégzését.

– Gyakran érzem, hogy az állandó elérhetőség érzése alattomos stresszt okoz. Az úgynevezett FOMO-jelenség is erről szól: félünk, hogy lemaradunk valamiről.

– Ennek is van biokémiája, de a FOMO egy szociális és generációs kérdés is. Az emberi interakciók jelentős része átkerült a virtuális térbe, vagyis sok információ már csak ott érhető el. A fiatalok ma már nem arról beszélgetnek, hogy mit néztek tegnap egy sorozatban, hanem arról, mi az aktuális videótrend a TikTokon, vagy milyen mémek futnak a social médiában. Ez közös kontextust, közös tudást és identitást ad a közösségi felületeken lévő csoportoknak. Ha nem vagyok ott ezeken a platformokon, kimaradok valamiből, kimaradok a csoport életéből. Ez pedig az egyik legalapvetőbb félelmünk: kiszorulunk a körülöttünk lévő csoportokból.

– Mondtad, hogy van olyan ügyfeled is, aki még a nyilvános mosdóban is nyomkodja a telefonját. Akkor mi a megoldás? Hogyan tudunk lejönni a digitális transzról?

– Az egyik legfontosabb az, hogy felismerjük, hogy ez történik velünk. Ugyanakkor fontos lehet bevezetni egy szabályrendszert. Mondjuk, fél órát tanulok, 5 percet social médiázom: 50 perc munka, 10 perc pihenés, amikor például rágyújtok vagy kávézom, és akkor tartom a social media énidőmet. Fontos, hogy legyen benne valami rendszer, és tudatosan megszakítsuk a különböző tartalmak fogyasztását.

– A mai világ része az, hogy a tizen- és huszonévesek már párhuzamosan néznek egy filmet, és közben videókat a telefonjukon. Kijelenthető-e, hogy ez káros az egészségre

– Fogadjuk el tényként, hogy ez így van, és legyünk kíváncsiak arra, hogy az emberi viselkedés és az emberi agy mi mindenhez képes alkalmazkodni. Ne ítéljünk túl hamar!

Hogy erre mennyire függ rá valaki és milyen káros hatással van személyesen rá, az erősen személyiségfüggő.

Ha valakinek jó a kontrollképessége vagy az érzelemszabályozó képessége, vagy például kellően extrovertált és szívesen mozog társas közegben, akkor vélhetően kevésbé fog ráfüggni a videós social tartalmakra és kevésbé lesz számára káros. Azok pedig, akik főleg érzelmi döntéseket hoznak és impulzívabbak, valószínűleg hamarabb válnak függővé.

---

#pszicho #pszichológia #pszichológus #terápia #terapeuta #stressz #szorongás #f2f #f2fstudio #ftakacsistvan #tanácsadás #munkaadó #kiégés #coaching #párkapcsolat #viselkedés #viselkedéselemző