PÁLYAVÁLASZTÁSI KRÍZIS: MIT MOND A JUNIOR COACH? [VIDEÓ!]
Egyre több az olyan húszas éveiben járó fiatal, aki nehezen tudja eldönteni, mi szeretne lenni. Nem tudják elképzelni, hogyan tovább. Egyre gyakoribb jelenség ez, amit úgy neveznek: kapuNYITÁSI pánik. De mi ennek az oka? És mi lehet a megoldás? Erről beszélgettünk az M1-en, a felvételi ponthatárok kihirdetésének a napján.
M1 Ma reggel | 2017. 07. 26. Ma már nagyon nehéz elköteleződni. A fiatalokban egy furcsa kettősség dolgozik. Nem akarnak kötődni senkihez és semmihez. A saját egójuk vezérli őket. A világnak kellene alkalmazkodni ehhez. Mégis a kutatások azt mutatják, hogy a fiatalok vágynak arra, hogy valami megtartó erőbe tudjanak kapaszkodni. Ez lehet akár egy vállalat brandje is. De ezen a kettősségen nem kell csodálkoznunk. A felgyorsult és virtuális világunkban kialakuló én (egó) nehezen veszi észre a másikat, de mégis hordozzuk magunkban azt az ősi igényt, hogy kötődni tudjunk embertársainkhoz. Az elköteleződésnek ráadásul van egy másik aspektusa is: ha végre képesek vagyunk dönteni, elköteleződünk egy életpálya mellett, az azt is jelenti, hogy lemondunk egy csomó másról. És akkor kimaradunk valamiből: rengeteg kecsegtető dologra mondjuk azt, nem kérek belőle. És mi van, ha rosszul döntünk? Abban az esetben semmi, ha a választott egyetem, a választott szakma sikert hoz. Ha viszont nem, akkor jön az iskolaváltás, a folyamatos munkahely változtatás. Bár az kétségtelenül igaz, a most felnövő fiatal generáció ezt egészen könnyedén csinálja.
A fiatalokat ráadásul állandó teljesítménykényszer feszíti. Gyorsan kell, gyors sikert elérni. Mit lehet tenni? Mi a megoldás? Erről beszélgettünk az M1 műsorában, a ponthatárok kihirdetésekor. És erről szól az a cikkem is amely a kapunyiási pánikot részletezi. F. Takács István
viselkedéselemző | vezető coach